Illusztráció

(Illusztráció: A képen nem Mikko van, és még csak nem is Mikko fejhallgatója. De lehetne)

Télen kaptam meg a Valco zajszűrős fejhallgatóit. Különféle helyzetekben próbáltam ki, főleg munkában és munkával kapcsolatos helyzetekben. Ezekről ígértem, hogy írok gondolatokat és tapasztalatokat. Először azonban egy kicsit a hátteremről. 

Vezetői pozícióban dolgozom egy kereskedelmi vállalatnál, és a munka hektikus; néha Tamperében, néha Helsingiben vagy például Jyväskyläben. A legrosszabb napokon tíz körüli kontextusváltás is előfordul. Projektek és feladatok, amelyekhez hozzá kell szólnom, általában tíz-tizenöt között vannak egyszerre. Néha vonaton dolgozom, néha tárgyalótermekben; néha van lehetőség egy szobában dolgozni, amely mellett sok hangos zajongó van. Néha mellettem zene szól és a beszélgetés is pörög. Szóval összefoglalva, elég zavaró és változatos környezetek, ahol dolgozni kell. 

A munkám sok gondolkodást igényel, és gyakran vágyom nyugalomra vagy csendre, ahol egy dologra koncentrálhatok addig, amíg egy adott rész elkészül. Emiatt korábban néha otthon maradtam távmunkában, de most, hogy kisgyerekeim vannak, zavartalan munkavégzés otthonról nem lehetséges. Néha elmentem könyvtárak olvasótermeibe vagy hasonló helyekre, hogy elvégezzem a koncentrációt igénylő feladatokat, de gyakorlatilag ez nem igazán lehetséges folyamatos munkamódszerként. 

2018 telén kaptam tesztelésre a Valco zajszűrős fejhallgatóit a próbaverziójukból. Korábbi tapasztalatom már volt az első Sennheiser zajszűrős fejhallgatókkal, így van némi fogalmam a jó zajszűrős fejhallgatókról, még ha nem is vagyok hifista.

Az első élmény valahogy megállító volt. A fejhallgató teljes fülre boruló része már önmagában is lefedi a környező zajok nagy részét. Amikor a zajszűrést bekapcsolod, az egész világ eltűnik. Már csak a külvilág elnyomása miatt is lenyűgözött a fejhallgató, de aztán bekapcsoltam egy kis hazai Sibeliust, néha valami más klasszikust és Waterscapes természet hangjait, hogy megkönnyítsem a koncentrációt, amikor télen folyamatfrissítéseket végeztem.

A hangzásvilágra nem lehet panasz, olyan érzésem volt, mintha koncertteremben lennék. Hogy ne csak dicsérjem, muszáj megjegyeznem, hogy nem voltam hozzászokva korábban olyan fejhallgatókhoz, amelyek az egész fület lefedik. Ehhez hozzászokni eltartott egy ideig; másrészt a kompromisszum elég könnyű volt: még az egy nyitott irodai majomcsapat közelében is nyugodtan dolgozhattam. 

Ahogy korábban említettem, a munkám meglehetősen mozgékony és helyfüggetlen. Így télen és tavasszal mindenhová magammal vittem a fejhallgatókat, amelyek egyébként kicsit nagyok. A fejhallgatók mérete nem zavaró, ha tényleg prémium szintű tok van velük.

A fejhallgatók tűzpróbája talán egy Lync-meeting volt, ahol a Valco fejhallgatók Bluetooth-on keresztül csatlakoztak a mobilomhoz, miközben a Helsinki pályaudvarról Katajanokkára kellett mennem, közben beszélgetve, és mellettem dübörgött az érettségi kamionrali. Az eredmény az volt, hogy tökéletesen hallottam a megbeszélés beszélgetéseit, és a fejhallgatókban lévő mikrofonok felvették a beszédemet a meetingre, de a kamionzaj kiszűrődött, így a többi résztvevő állítólag nem hallotta azt. Ja igen, a fejhallgatók tehát handsfree-ként is működnek. Ezt valószínűleg már kitaláltad. 

A vonaton szinte mindig rajtam van a fejhallgató. A Lync-ek ott nem mennek olyan jól, mert nem tudsz beszélni anélkül, hogy az utastársaid ne hallanák, mit mondasz. Erre még könnyen rá is szokik az ember, mert amikor a zajszűrő funkció be van kapcsolva, a vonat zúgása és a melletted ülő mamák fecsegése eltűnik, és könnyen elfelejted, hogy vonaton vagy. Emiatt a vonaton több zenét hallgattam. A méretük miatt a fejhallgatókban sokkal több basszus kapacitás van, mint az Apple fehér fülhallgatóiban. Ez nem is csoda. 

A gyakorlati dolgokat még megemlítve a fejhallgatókról, a csomag tartalmazza a prémium szintű zajszűrős fejhallgatókat, amelyeket hagyományos kábellel lehet csatlakoztatni a hangforráshoz és a mikrofonhoz (!), vagy alternatívaként használhatod a Bluetooth-t. Az egyik fejhallgató felületén érintőkapcsolók vannak a hangerő és a számok váltásához. Ezekhez egy kicsit hozzá kell szokni. Néha összekeverednek az irányok.

Az akkumulátor élettartamával nincs probléma, mert soha nem merült le közben. Néha-néha feltöltöm a fejhallgatót USB-kábellel, így nem aggódom különösebben emiatt. Egy másik fontos tényező, ami miatt mindenhová magammal viszem a fejhallgatót, az a már említett rendes védőtok. Ilyen volt annak idején az első utazó-Sennheisereimnél is. Azokat mindig bonyolultan kellett hajtogatni, így a használhatóságuk csorbát szenvedett. A Valcókat csak úgy be lehet dobni a tokba, ha elfordítod a fejhallgató részeket, és csak becipzározod. 

Összességében melegen ajánlom ezeket a fejhallgatókat. Háttérként megjegyzem, hogy bár megkértek, hogy írjak a használati tapasztalatokról, pártatlanul írok, tehát nem kértek meg, hogy dicsérjem őket.

Ezekből a fejhallgatókból nagyobb tételt szerzek be nekünk a munkahelyre, mert másoknak is megengedtem, hogy kipróbálják őket, és kivétel nélkül pozitív volt a visszajelzés. Így mások is nyugodtan dolgozhatnak nálunk. 

- Mikko J.